A Gézengúz Alapítvány 25 éve foglalkozik sérült és koraszülött gyermekek komplex terápiájával. Az alapítvány egy hetes hidroterápiás táborában éppen olyan a hangulat, mint egy baráti csapat nyaralása idején a gyerekek között. A sokszor hétköznapi helyzetekbe rejtett speciális feladatok, a különböző, egymásra épülő eljárások azonban itt a gyerekek egyéni fejlesztését szolgálják.

„Külön-külön minden gyermekkel és szülővel, szakemberek bevonásával előre meghatározzuk, mi az adott héten a konkrét terápiás cél, amelyet szeretnénk elérni, és erre építjük a tábor folyamatát. A gyerekek is mindig tudják, mit miért csinálunk. A táborok után visszajelzéseket kérünk a szülőktől. Volt olyan gyermek, aki az intenzív hét alatt tanult meg önállóan felállni, leülni és kapaszkodva, páros lábon ugrálni. De volt, aki nem támasztotta le a kezét, amikor elesett, így sokszor beütötte a fejét. Neki az esést tanítottuk, így később jóval kevesebbszer ütötte meg magát. Ricsi az előző tábor után kezdett váltott lábbal lépcsőzni, és szülei boldogan mondták, hogy már egy nagybevásárlásnyit is végig tudott gyalogolni. ” – meséli Stickl Sára gyógytornász, akinek vezetésével a Gézengúz Alapítvány beillesztette a Halliwick-módszert a kisgyermekek terápiás ellátása után az intenzív táborok tematikájába is.

A Halliwick terápia speciális, vízben végzett gyógytorna. Alapjait hatvan évvel ezelőtt dolgozta ki az áramlástannal foglalkozó James McMillan, aki egy fogyatékkal élőkkel foglalkozó londoni iskolában a víz fizikai tulajdonságait használta ki, hogy tanítványai egyensúlyérzékét, stabilitását fejlessze.

Mivel a vízben bizonyos feladatok könnyebben kivitelezhetőek, a gyerekek olyan mozgást is szabadon tudnak végezni, amilyet a szárazföldön nem.  A víz specifikus gyakorlatok javítják az ülés, állás, járás minőségét és biztonságát a mindennapokban.

„A vízi terápiás módszerek nemzetközi szinten egyre elismertebbek, de ezeket főként felnőtteknél alkalmazzák. Pedig csecsemő- és kisgyermekkorban is nagyon hatékony és látványos eredményeket érhetünk el velük.” – emeli ki Dr. Schultheisz Judit, a Gézengúz Alapítvány orvosigazgatója. Az alapítvány csecsemőknél, kisgyermekeknél nemzetközi szinten ismert és alkalmazott fejlődést követő tesztekkel méri a terápia eredményességét. A Halliwick-terápiához kapcsolódó kutatást nemrég Leuvenben a II. Nemzetközi Aquaterápiás kongresszuson mutatták be, majd ezt követően  a szakmai anyagot nemzetközi publikációra is bekérték.

„A Halliwick metodika nálunk egy lehetséges harmadik lépés” – teszi hozzá az orvosigazgató. „Csecsemőkorban az általunk kidolgozott Neuro-hidroterápiás /NHT1/módszerrel kezdjük a munkát a fürdőkádban speciális forgatásokkal, mozgássorozatokkal. Erre épül már medencében a Neuro-hidroterápia/NHT2/második lépcsőfoka. Ebben a gyermekek már tudatos aktivitással vesznek részt, életkoruknak megfelelő, játékos formában kapnak olyan feladatokat, amelyek támogatják az idegrendszer érését, összetett működését, fejlesztik a mozgáskoordinációt, egyensúlyt. Ez a kisdedkor, kisgyermekkor terápiája, amely a Halliwick módszerrel folytatódhat óvodás korban. Ez lehet később a gyógyúszás, vagy akár a versenyzésre való felkészülés alapja.”

Az elmúlt néhány hónapban Ricsi délig járt óvodába, utána heti több alkalommal fejlesztő foglalkozás következett. „A tanév vége nehézkesebb volt. Ricsi tudja, hogy szüksége van a terápiára, kitartóan végezte a gyakorlatokat, de az utóbbi időben már látszott rajta, hogy egy kicsit elege van. A táborban viszont ott vannak a barátai, ami nagyon jó motiváció, hatványozza a figyelmét, többszörös az intenzitás, közben pedig borzasztóan jól érzi magát. Emellett ad egy lökést a fejlődésében a nyári szünet előtt” – meséli a kisfiú édesanyja.

Stickl Sára gyógytornász, a hidroterápiás tábor vezetője szerint a családok, gyerekek időnként belefeledkeznek az otthoni létbe, a tábori helyzet ezen is segíteni tud. „Könnyebb gyorsan ráadni az ovisra a ruhát, könnyebb megfogni a kezét, vagy felkapni és felvinni a lépcsőn. Itt viszont az a lényeg, hogy a fejlesztési tervben megbeszélteket a gyermek egyedül is gyakorolja. Megvárjuk, amíg felöltözik, megkérjük, hogy bár gyorsabban mászna, járjon inkább. Kiszakítva a mindennapi környezetből könnyebb elérni az eredményeket, utána azonban ezt integrálni kell az otthoni tevékenységbe is, és ez rendkívül fontos.”

Az intenzív formának emellett más előnye is van – folytatja a tábor vezetője. Amikor hetente egy-két alkalommal jönnek terápiára a gyerekek, két foglalkozás között elég hosszú idő telik el, sokféle hatás éri az idegrendszerüket, így elfelejthetik, amit a terápiás órán megtanultak. „Például lehet, hogy küzdök az ellen, hogy egy gyermek a medencéjét előredöntse, és ezért kidugja a hasát. De aztán elmegy az óvodába, kimegy játszani, és máris kevésbé figyel erre. Ha azonban egy hétig az ébrenléti idő jelentős részében minden helyzetben megpróbálom korrigálni a tartását, sokkal jobb eredményt érhetünk el. Egy-egy intenzív táborban a gyermek megtanul egy bizonyos tudásanyagot, ezt aztán a heti foglalkozásokon tovább gyakoroljuk, így még jobban be tudjuk építeni a mindennapokba. A célunk az, hogy az eljárások egymásra épülésével a terápiás hatások automatizmussá váljanak, így teljesebb, dinamikusabb, harmonikusabb életet biztosítsanak a gyerekeknek.”